Müller tanár úrnak elmondták, hogy a fiúk „szadizzák” egyik társukat. Miután kiderítette a szó jelentéstartalmát, azt a feladatot adta nekik, hogy minden németórára (heti öt volt a héten a gimnáziumban) írjanak egyoldalas fogalmazást a barátságról.
A tizedik fogalmazás után az egyik fiú odament hozzá óra után, a teste megfeszült, szeme haragosan izzott.
– Tanár úr! Én nem tudok többet írni! Már nem alszom, csak a szavakon gondolkodom egész éjjel!
– Róbert, ha én mondom el, miért kell dolgozatot írniuk, nem ér az egész semmit – felelte a tanár úr.
Még öt nap és öt fogalmazás után a fiú újra odament Müllerhez. Teste már nem volt feszült, szeme csillogott.
– Tanár úr! Én rájöttem!
– Igen?
– Nem helyes dolog betenni Pétert minden nagyszünetben a kukába!
