– magyarhang-játék 91’ – Thomas Bernhardnak
Mottó 1. Az oly nemzet, mely gyanúval és haraggal nézi, ha írói a nemzeti érdekeknél szentebbnek tartják az erkölcsöt és igazságot, elsősorban a saját igazsága iránt költene gyanút.
(Babits Mihály, 1939)
Mottó 2. Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni! Elég talán annyit mondani, hogy a „magyar” szó – potom száztizenöt év alatt – igévé változik, mely addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal.
„Magyarni” franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: „Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam.” És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: „Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és …” (Itt egy csúnya szó következik.)
(Örkény István)
A: Úgy kezdődnék, hogy én megkérdezem, hová, hová, bülbül szavú rózsák gyermeke, mire te azt mondod, hogy ezer szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, amire én azt kérdem, pardon?, mire te, hogy hová, hová, hát az ajrópaházba, te állat!, mire egy harmadik hang közbeszólna, hogy mi ez az agyalágyultság, így fog kezdődni?
C: Mi ez az agyalágyultság? Így fog kezdődni?
A: Kuss. Nem tudom, ki vagy, ismeretlen elvtárs, de nem így fog kezdődni. A mottókkal fog kezdődni, nagyon jó kis mottókkal fog kezdődni… Hardy azt is említette, hogy hamis feltevések végtelen sorozatával bebizonyította Isten létezését – ezt például föl se használtuk.
C: Nana!
B: Nő. Azt mondtad, rövid passzázsok lesznek benne.
C: Passzázsok? Méghogy passzázsok! Jó, hogy nem masszázsok.
A: Ez így nem nívó, hogy passzázs meg masszázs.
C: Verniszázs.
B: Álmodozva. Darázs, parázs, varázs… Azt mondtad, címek lesznek, és aztán rövid, éles képek. Magyar géniusz, azt mondtad, lesz egy ilyen című is.
C: No hiszen…
A: Magyar géniusz. A magyar géniusznak két archetípusa van. A bartók és a puskás. A bartók sovány, a puskás kövér.
Csönd
C: Gyér taps. Magának milyen szép bimbós a járása…!
B: Mint a nyerges lóé, így mondta egyszer egy férfi.
C: És mi van most avval a férfival? Csönd. Bocsánat.
A: Cím: Loki, globi, kábé. A magyarod élete lokális, szerelme globális. Kábé.
C: Mit akar ezekkel a magyarokkal? Was für ein magyar?
A: Cím: Olajcsere. Mint rendesen, a magyarban is tízezer kilométerenként. Poros, provinciális vidéken gyakrabban.
C: Ez megőrült. Eszement… Együtt vannak? Kérem, ne válaszoljon. Én még ilyen irracionálisan gyönyörű járást nem láttam… Maga csak itt mendegéljen föl s alá… csattogjon csak az a csókos kis talpa, már megbocsát…
B: Mint a nyerges lóé. Ő mondta.
C: Ő?
B: Ő.
A: Én. A magyar lovasnemzet.
