Deutsch Tamás a Twitteren – közérthetően

Nagyi, van az interneten, tudod, a számítógépen, ahol az Indexet olvasod, és levelezel Juci nénivel, aki Melbourne-ben él, szóval ott van egy weboldal, ahol mindenki, aki belép, felírhat egy rövid üzenetet másoknak. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy nagy nyilvános üzenőfalat. Letépsz egy darab papírt, ráírsz valamit gyorsan, és kitűzöd a falra. Írhatsz a papírodra egy nevet is, akkor az, akinek a nevét felírtad, tudni fogja, hogy neki üzentél. De elolvashatod bárki más üzenetét is, hiszen minden kint van a falon.
Erre az üzenőfalra, amely ugyanúgy olvasható, mint az Index, erre írogat mostanában Deutsch Tamás. Dehogynem tudod, ki az, a hosszúhajú gyerek, akinek a Viktor saját minisztériumot csinált ’98-ban. Meg aki az alsóneműjével azonos ritmusban váltotta a feleségeit. Az, az, aki kidobott egy rahedli pénzt a stadionok új kapuira.
Hogy mi ebben a szenzáció? Egyrészt, hogy ezen az üzenőfalon ő is olyan lett, mint bármelyikünk, mint egy ember. Ugyanakkora papírra írhat, mint bárki, ugyanúgy lehet zseniális, alpári, vagy ostoba, ahogy bárki. Teljesen egyenlőek az esélyek. Láthatóan önmagát adja, nincs neki segítője, mondja, ami eszébe jut. Aztán, tudod, Nagyi, bolond lyukból bolond szél fúj. Ezen röhögünk manapság. Holnap meg majd máson…