2010. október 14., csütörtök

Közösség, keresők, linkbarátok

A látogatottsági adatok számomra igen érdekesen alakulnak, amikor egy új bejegyzés kerül valamelyik általam gondozott oldalra. Először mindig az oldalt RSS-en keresztül követők érkeznek meg, ők értesülnek mindenről először.

Valódi robbanást jelent az a pillanat, amikor az írás linkje bekerül a közösségi médiába. Volt olyan időszak, amikor a Twitter hozta a több látogatót, de ma már nem kérdéses, hogy a Facebook a király – legalábbis azoknál az oldalaknál, amelyekhez a Facebookon önálló oldal, és saját közösség kapcsolódik. Az érdeklődés ilyenkor instant – a látogató azonnal jön, olvas [ha erre akarjuk rávenni, és ügyesek vagyunk, interakciót kezd], majd távozik –, néhány óra múlva már senki nem érkezik innen, a közösségi média örökös zaja elmossa a bejegyzést.

Az érettebb (úgy értem, a nyilvánosság előtt már néhány hetet, hónapot megért) szövegek számára a purgatóriumot a Google és társai jelentik. Ezeket az írásokat nem a közösségi média kapja szárnyára, hanem a keresőkből érkező látogató. Régebbi írásoknak is tud jól pörögni a látogatottsági mutatója, ha olyan kereső-kifejezéseket tartalmaz, amelyek érdeklődésre tartanak számot. Ugyancsak életben tartják ezeket a posztokat azoknak az embereknek a linkjei, akik hivatkoznak ránk.

A közösségi média tehát instant és gyorsan múló sikert jelent – a keresők pedig – bár csendesebb, de jóval – állandóbb érdeklődést tartanak ki. Továbbra is igaz tehát, hogy igyekezzünk jóban lenni velük.