2010. július 14., szerda

Mese a szar emberről

Reggeli kávé, cigi, traccs, kolléganő kicsit nyúzott.

– Egy barom vagyok – böki ki.
– Nem vagy. Miért mondod ezt?
– Egy jó ismerősöm kérdezte néhány hete, felírjon-e a megbízható jogászok listájára. Alakul egy új kormányhivatal, még ő sem tudja, mi, de ő lesz a dél-alföldi vezetője.
– És nem írattad föl magad.
– Nem. Tulajdonképpen jó itt…
– Ámde: pénz, paripa, jobb kocsi, kényelem…
– Tudod, négy év múlva is szeretnék dolgozni még.
– Hol a probléma? Most ide, akkor majd oda dolgozol.
– Gondolod, hagyják?
– Én felírattam volna magam.
– És mi lett volna négy év múlva?
– Nézd, szar ember mindig kell.
– Az a baj, hogy te és én alaposan elrontottuk a sanszot, hogy szar emberek legyünk.


Végül ebben maradtunk.