Élni

„Én Dachauban szabadultam fel, tizenhét éves koromban. Hazajöttem[,] és beültem az iskolapadba. Volt egy olasztanárom, gúnynevén Mr. Mottó, akinek csak a 44-es notesze volt meg, s abból kezdte olvasni a névsort: Ajtmann? Nincs jelen, meghalt. Ábrahám? Nincs jelen, hadifogságban van – zúgta az osztály. Amikor a Szarvas nevű fiúhoz közeledett, elkezdett rólam folyni a veríték, mert ő sem volt jelen, utána pedig én következtem. Azt hittem, velem már semmi nem történhet a haláltábor után. És mégis… Amikor Mr. Mottó azt mondta: Szász – akkor tudtam meg, hogy élek.”

(Szilágyi János: Köszönöm az interjút! Szász Péter filmrendező–újságíró. Lapkiadó Vállalat, 1985. pp. 166–167.)