Oops, couldn't find anyone here...yet.
It appears that the connection between Facebook and Twitter isn't working, we are working with Facebook to resolve the problem.
„Mondhat akármit: de valami nincs rendben az olyan férfival, aki nem iszik, nem játszik, kerüli a szép nők társaságát meg az asztali beszélgetést...”
Even though the fan page shows the book’s cover and its synopsis, and informs visitors that it was published by Simon & Schuster, the vast majority of these supposed “fans” were somehow totally unaware that it was referring to a book at all. They had simply joined because they were fans of the phrase “Shut Up, I’m Talking.”
Vicces _és_ kijózanító történet a fészbúkról.
hogyan jutottunk például odáig, hogy egy általános iskolai évzáró ünnepségen a szülők tizenöt perc után nem győzik hallgatni az igazgatónőt. Miközben a gyerekeik csöndben ülnek, ők mocorognak, beszélgetnek, mert kábé annyi ideig tart a figyelmük, amennyi két reklámszünet között el szokott telni.
Fontos, jó írás, érdemes végig is olvasni a kiragadott rész után.
Ma párom laptopján netezve erőteljes hiúságom okán ránéztem az oldalamra. Csodálkozva láttam, hogy a szándékaim szerint jobbra folyatott képek külön bekezdésként meredeznek a bejegyzések előtt.
Első körben azt gondoltam, az IE7 újabb inkompatibilitása a hiba forrása, míg rá nem jöttem, a Drupal külön css file-ban foglalkozik az IE lelkivilágával, ahová eleddig nem írtam be a jobbra folyatás kódjait. Hiba immár javítva. Én nem szeretem, hogy nem szeretem, hogy nem szeretem az Explorer bitangságát.
Ügyfelünk a megélhetésüket valószínűsíhetően éppen csak fedező jövedelmükből gépjárművet is fenntart, mely kérelme szerint munkába járáshoz és gyermeke iskolába szállításához nélkülözhetetlen. Adózó hivatkozott ugyan arra, hogy munkába járás költségeit is lassan nem képes viselni, azonban kérelme szerint jelenleg még használja a gépjárművet a munkába járáshoz. Gépjármű használatával, fenntartásával kapcsolatos magas kiadások nem előzhetik meg az adóhatóság felé fennálló kötelezettségek teljesítését.
Aki előadja: APEH ügyintéző. Aki elszenvedi: Andrassew Iván.
„Esemeseznek, televízióznak, interneteznek, olyan zajos helyeken járnak, hogy ember nem hallja a másikat, és elvesznek a szép magyar kifejezések, a szavak”
Részlet Schmitt Pál köztársasági elnökjelölt Fidesz frakció előtti meghallgatásából
Tibor Sarnyai, your Facebook & Twitter accounts are connected!
Tibor Sarnyai |
sarnyait Tibor Sarnyai |
It appears that the connection between Facebook and Twitter isn't working, we are working with Facebook to resolve the problem.Oops, couldn't find anyone here...yet.
Alyssa Milano első blogbejegyzése a posterouson. 45 twitter-említés, 14 lájk. Lesz több is, úgy érzem. :)
=C3=A9vi. =C3=ADrt egy = =C3=BAj bejegyz=C3=A9st!
Az al=C3=A1bbi url-en olvashatod el a bejegyz=C3=A9st
ht= tp://maszatos.blogter.hu/420525/orokke_-_mondta_a_kislanyMinden jog fenntartva. Blogter kft. 2008
„Neked és a leveleidnek köszönhetően olyan gyönyörű lányok rajonganak értem, hogy az néha már hátborzongató. Igaz, járás szinten még dolgozni kéne, ellenben olyan társaságot nyújtok a csajok számára, amit nem szívesen nélkülöznének, hogy már így belekóstoltak a dologba.” Dávid
Szerintem: ez a mitikus Dávid pro primero jó felépítésű. De ronda a feje. Gazdag. De nincs hozzá ízlése. Méretes a hímtagja. Ám „járás[i] szinten” is toronymagasan a legostobább a környéken.
hülye emberek a parlamentben is elég komoly obstrukciót tudnak véghez vinni, a jelenlegi Házszabály keretek között is.
A sok egyéb blődség között szinte fel sem tűnik, hogy lehülyézi képviselőtársait.
Bírom én a nyenyerét, de már nekem is sok kicsit, ami a torrentszerverek aktuális lefoglalását kíséri. Fogunk ezek után akkor a kurvafuttató striciknek, a kábítószercsempészeknek, vagy a doppingvétséggel győző sportolóknak is drukkolni?
A MÚOSZ Elnöksége ezúton szólítja fel a kollégákat a létező, több tucat szakmai szervezet, a szakszervezetek és az érdekvédelmi szervezetek – bármilyen beállítódásúak, profilúak legyenek is azok – támogatására, akár újak létrehozására, a szakma önvédelmi képességének javítására.
Nem érzik már azt is hihetetlen öngólnak, hogy több tucat érdekvédelmi(?) szervezet van? Tegye fel a kezét, akiért bármit is tett, mondjuk, a MÚOSZ! Mi a francról beszélnek itt?
Az ÁGOTA Alapítvány harmadik alkalommal rendezi meg a „Konzerv koncertet”, ahol tartós élelmiszer a belépő. A tartós élelmiszereket az alapítvány által támogatott állami gondoskodásban élő, hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok javára juttatják el.
III. Konzerv koncertKora reggel van, nyomott, álmos fejek utaznak a buszon. Döccen a járat, pedig az aktuális megálló üres. A sofőr az ajtót sem nyitja ki, ehelyett az eddig összegyűlt pénz számlálásába fog. Persze, mert a menetrend szerint 6 óra 53 perckor kell ennél a megállónál lennünk, jelenleg pedig 6 óra 51 perc van. Tehát várunk.
Várunk egy hölgyre. Ebben a faluban alszik, de a városban dolgozik, a bankfiókban. Az egyik sofőr rokona. Tisztában van tehát a fordával. Neki joga van 53-ra a megállóba érni, és ezt ki is használja. A buszon az utastéri óra mutatja az időt. Senki nem szól, de több tucatnyi szempár nézi, ahogy a digitális számlap továbbgördül. Megszokták, hogy ezen a vonalon nemcsak váró utas, hanem váró busz is van. Külön tanulmány azok reakciója, akik újak még az ingázásban. De ma nincs ilyen, rutinos rókák vagyunk mind.
Az óra átugrik az 53-asra, a sofőr lassan betolja a kasszát. Körülnéz, vált, index, majd lassan fordul ki a megállóból. Alig néhány méter után a hölgy is kifordul az utcából. A busz azonnal fékez, aztán visszatolat. A hölgy felszáll, biccent, leül az első szabad székre: 6 óra 54 perckor folytatjuk az utazást.
Tegnap fiatal greenpeace-es aktivisták egy rendszeres anyagi támogatásról szóló, szabályszerű szerződés kitöltésére próbáltak rávenni a sétálóutca hőségében. Egy anarchista, rendszerellenes hippi mozgalommal összefér a nyárspolgároktól érkező havi rendszeres banki átutalás förmedvénye?
Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg.
Szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is.
Hanem, akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
Services will be held this afternoon, with a eulogy delivered by Ashton Kutcher. You may check in on Foursquare, but will not be able to alert anyone.
Klassz! :)
Tetszetős elméletet vázol Váraljay Gábor a blogján, Csepeli Györggyel is megtámogatva, ám néhány kételyét becsületesen zárójelbe téve. Jómagam azonban nem gondolom, hogy a generációs út megfordult volna: az idősek ma is többet tudnak, mint a fiatalok, érdemes tudásukra támaszkodni.
A közösség egy megöregedett tagja az írásbeliség előtt a törzs emlékezete lehetett (nyilván ezért gondoskodtak róla, ahelyett, hogy a sorsára hagyják). A Gutenberg-galaxisban az élmény és a megélt tapasztalat lett az, amellyel az idősebbek többek lehettek. Bár Marquez azt mondja, élményeket és tapasztalásokat, azaz magát az életet keressük az olvasásunkban, ahhoz, hogy valóban plasztikus legyen ez az élmény, minimum Marqueznek kell lenni a szerzőnek. A könyvek – ahogy Eco regényében a Borgesről mintázott szerzetes kifejti – a jelenkor felé haladva az időben egyre inkább más könyvekről szólnak, mint az úgynevezett valóságról.
A szüntelen technikai fejlődés kétségtelen, nem kérdés, hogy folyamatos lépéshátrányban van az emberiség egy jelentős része, ami az információt illeti, de az információ – bár birtoklása felmérhetetlen előny – nem minden. Az információkat a tapasztalat, az átélt valóság hitelesíti, szervezi rendszerbe. Idősebb társainktól a világ komplexitását, az emberi helyzetek optimális megoldását tanulhatjuk meg ma is. Talán kínos ezt leírni, de a közösségi média, a blog, az internet sok mindent hozzáadhat az élethez, de nem ad valódi élményt, valódi társat, valódi tapasztalatot. Zörej, amelyben számtalan érdekes, hasznos, anyagilag is izgalmas tény van, de nem az élet. Az valahol máshol van.
Zárógondolat: azzal, hogy a marketing leírta az ötvenes, hatvanas korosztályt, véleményem szerint hatalmas bakit követett el: ezek a beért, sokszor sikeres, utódaikat már biztos helyen tudó emberek hajlandóak igen drága termékekért is pénzt adni. Nyilvánvaló, hogy nem impulzív vásárlók (hiszen emlékeznek arra, hogy nem is olyan régen cipőt, öltönyt és táskát emberöltönyi időre vásároltak, nem egy szezonra), de ettől még a fogyasztói társadalom szerves részei. Van helyük a nap alatt, ahogy van helyük a világhálón és a közösségi médiában is.
A távbeszélő hőskorában az etikett egyértelmű volt: aki hívott, annak kellett bemutatkoznia, hiszen ő – eltekintve a hibáktól – tudta, hogy kit hív. Ma, amikor a telefonszámok a háttérbe vonultak, és inkább személyeket hívunk, a bemutatkozás erősen az apályát éli. A standard kérdés a nem zavarok, a tudunk-e beszélni lett.
Ma belefutottam egy telefonos helyzetbe, ahol elsőként azt kérdeztem, tudunk-e beszélni, a jóváhagyás után pedig a tárgyra tértem. Pontosan tudtam, kit hívok, és abban a hiszemben voltam, a hívott is tudja, ki vagyok, hiszen jó előre számot cseréltünk.
Ő viszont visszakérdezett: bocs, kivel beszélek? Kiderült, nem mentette el a számom, ezért halvány lila fogalma sem volt, ki kérdezi, hogy megjelent-e végül a cikke.
Úgy tűnik, az etikett mindig etikett marad, és egy úriembernek igyekeznie kell minden körülmény között betartani a megfelelő protokollt.
A Facebook amerikai alapítású ismeretségi hálózat, amely 2004. február 4-én kezdte működését. A rendszerbe meghívás nélküli, egyszerű regisztrálással lehet bekerülni (szemben a meghívásos magyar iWiW-vel). A felhasználók városok, munkahelyek, felsőoktatási intézmények vagy régiók (például Magyarország) által szervezett közösségekhez csatlakozhatnak, és érhetnek el bennük másokat (a saját hálózaton belül a mások adatlapja részleteiben is látható, míg más közösséghez tartozó felhasználó adatlapja nem).
Szemben a magyar... meghívásos alapon...
Magyar írók és költők kézzel írt szavait vásárolhatják meg az érdeklődők többek közt három konzervért az Ünnepi Könyvhét ideje alatt – csütörtöktől hétfőig – az Írók Boltjában és a Liszt Ferenc téren. A MÚOSZ Szolidaritás Alapítványa és az Írók Boltja közös akciójának keretében június 8-án, kedden jótékonysági szó- és kéziratárverés lesz.
A Soproni a vendéglátóhelyek mellett a sörfogyasztók oktatását, tájékoztatását is fontosnak tartja, hiszen ahhoz, hogy a csapolt sör minősége javuljon, és egyre jobb legyen, arra is szükség van, hogy maguk a fogyasztók is tisztában legyenek azzal, miként kell szakszerűen sört csapolni, így ezt a minőséget várják el az éttermekben, kocsmákban, szórakozóhelyeken.
... de figyellek ám, hogy lököd!
addig mindenki vár, mint Godot-ra a regényszereplők.
Blogketrecbe kiemelt blogból kell hát megtudni, hogy Beckett regényben is megírta Godot-t? Dráma!!! :)
Interjú Iszák Jucival
Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4
Ki vagy kik inspiráltak, illetve volt-e olyan esemény melynek hatására elkezdtél kosarazni?
válasz: Testnevelő tanárom az általános iskolámban A csoportos kosárlabdázó volt .Ő szeretette meg velem ezt a játékot.
Pályafutásod során melyik csapatokban játszottál, hogy kerültél oda?
válasz: Játszottam a Fradiban 4 évet, majd miután megszűnt szakosztály a BEAC-ban ötöt, aztán Szegeden 2 évet ,a Vasasban egyet, tavaly Győrben pattogtattam.
Hogyan kerültél a Fradihoz?
válasz: 14 évvel ezelőtt a testnevelő tanárom vitt el a Csata utcába Iván Krisztához. Idén meg visszahúzott a „fradiszív” J!
Milyen céljaid vannak a 2009/10-es szezonban a csapatnál?
válasz: Örülnék, ha minél többet tudnék segíteni a Csapatnak, hogy közösen elérjük a kitűzött célokat!
Szerinted milyen eredménnyel zárhat a csapat, mit vársz „magatoktól”?
válasz: Szeretném, ha a csapat A csoportba feljutó helyen végezne a bajnokságban,de egy bajnoki ünneplés sem lenne ellenemre J!
A Facebookon keresztül kerültem az új NBI-es női kosárcsapat, a Fradi oldalára. A zöld-fehér, megjelenésében tisztességes honlapon itt-ott rémületes tartalmak (lásd idézett fent) ugranak elő.
Sok hiba, baki van a szegediek honlapján is, tudom, de ha észreveszem, irtom ezeket. Valahol baj, ha a fejlesztők ennyire magára hagyják a tartalmat előállítókat (aki, akik a jelek szerint egyébként sok más mellett látják el ezt a feladatot). Például illene leszoktatni őket arról, hogy Worddel zúzzanak be szövegeket a lapra. Persze az sem ártana, ha interjúba egyáltalán nem írnánk bele smiley-kat.
Vagy kínos kicsit a nem Bezier-görbével, hanem hamar-hamar MagicWanddel körülvágott képeken ottmaradó háttérmaszat.
Apróságok, persze. De érdemes irtani ezeket, mert minden hiába (facebook, twitter, honlap), ha a tartalom riasztó.
The International Monetary Fund gets the bulk of its loan money from its member countries. It operates essentially like a global credit union — member countries pay into the IMF when they join, and the IMF taps those resources supplied by the 186 countries when it needs to provide loans to a country facing economic difficulties.
When a country joins the IMF it is assessed a "quota" that is broadly based on its relative size in the world economy. A country normally pays one-fourth of that quota in the form of a widely accepted foreign currency such as the U.S. dollar, the Japanese yen or the British pound. The remaining three-quarters of its quota can be paid in the country's own currency.
It is primarily from these quotas that the IMF gets the resources to make loans to countries in trouble, although it can also tap other resources, such as special borrowing arrangements it maintains with wealthy nations, including the United States.
The U.S., as the world's largest economy, is the biggest contributor to the IMF with a quota of 17.09 percent. That support totals around $54.8 billion at the current exchange rate for the dollar. That is the size of the contribution the United States has made to the IMF that the agency can draw upon to support its various loan programs.
The second-largest contribution comes from Japan, the world's second largest economy, with a quota of 6.12 percent.
The quota percentage roughly represents the size of the contribution the U.S. makes to various IMF programs, including the IMF's emergency loans such as the one to Greece.
The IMF's three-year loan to Greece totals 30 billion euros, roughly $39 billion. It is part of a total support package for Greece of 110 billion euros or about $145 billion. The biggest part of the support is being provided by the 15 other nations that, along with Greece, share the euro currency.
Marty Crutsinger
AP Economics Writer
Washington
Mégsem árt néha oszlatni a minden bankár neoliberális bolsevik zsidó mítoszt.
The euro slumped to near $1.20 amid concern the debtcrisis will worsen after a spokesman for Hungarian PrimeMinister Viktor Orban said his nation’s economy is in a “verygrave situation” and press reports fueled speculation oftrading losses at French bank Societe Generale SA.
Mer' a zsidók megint machinálnak. Most kavarja, vagy nem kavarja, kérem szépen? (...)
Ennek ellenére, 90 esztendő elteltével, a hazai közhiedelemben még mindig erősen él az az önsajnálat, miszerint „mindenki minket bánt”, „mi vagyunk, akik a legtöbbet szenvedtük” (és szenvedünk), és akiktől „a legtöbbet vették el”, sőt egyenesen „elrabolták”. Jó volna, ha e bús-borongós hangulatkeltők és követőik körbenéznének Európában, például az I. világháború békediktátumait sokkal jobban megszenvedett többi vesztes portékáján. Vajon ők hol tartanak manapság az önsajnálatban?
Fontos és jó írás a 90 évvel ezelőtti dolgokról.
– Pista, van nekünk merev lemezünk? – kérdezte az asszony, miután kihalászott egy színes prospektust a sárból.
– Már semmink sincs – felelte rezignáltan a férfi, majd feljebb húzta a nadrágszárát, hogy ne érjen bele a vízbe.
– Tudhattam volna: bármi is az, ami merev, ahhoz neked nem lehet közöd – kuncogott a nő.
– Mit akarsz, asszony? – mordult a férfi.
– Ez itten azt írja: ingyenes adatmentés vállalnak merevlemezről az árvízkárosultaknak. Jelentkezni kéne.
– Minek?
– Mer’ ingyé van. Jó lesz az valamire. Hát adatunk az csak van, nem?
A férfi megvakarta a fejét.
– Anyám neve, születési év…, ja, asszony, csak mondasz te valamit. De mit kell azon menteni?
– Nem tudom, de az biztos, néhány jó merev lemez kelleni fog az új gunyhóhoz.
– Szentigaz.
– Azt is írja itten, hogy utánanéznek, tényleg az árvíz rontotta-e el a merev lemezt. Meg, hogy ne fújjuk hajszárítóval. Te, Pista, van nekünk hajszárítónk?
– Egyszer Hajdúszoboszlón az uszodában már láttam olyat, nagy vörös fénye volt. Nem is értem, ki lenne olyan bolond, hogy a lemezt azzal fújkálja.
– No, akkor jelentkezünk merev lemezért?
– Mindenképpen. Kár, hogy a kispostát is épp tegnap vitte el a víz…
A kiadómba, a Pesti Kalligramba, véletlenül betért egy kitűnő, művelt ember, egyébként antikvárius. Egy kolléganőmnek, aki dunaszerdahelyi, kifejtette, hogy egy dolog miatt haragszik a Bugárékra, illetve a Magyar Koalíció Pártjára: mert volt két nap, amikor a köztársasági elnök és a miniszterelnök is távol volt Szlovákiától, és az alatt simán meg lehetett volna oldani, hogy visszacsatolják ezt az országot.
Mészáros Sándor meséli ezt.
Faludy György: Engem még tanítottak
Engem még tanítottak; és te
tudod, mit hol keress; korán
születtünk; újabban hülyéket
nevelnek ki az iskolán.
Így választottunk, nagyravágyók,
tanulást, tiszta ágyhelyet,
szegénységet és szabadságot
bőség és pusztulás helyett.
Kortársainktól egyre messzebb
kerültünk. Szólj, s nem értenek meg.
Mit kezdünk velük itt az elnyűtt
bolygón, hol közös az utunk?
A gondjaikat vállra vesszük,
örömeiktől elfutunk.
A főszerkesztővel lezajlott mai, egyébként baráti hangvételű levelezés után a mai nappal elköszönök a Sztereotól. Ezt a munkát ebben a formában nem tudom, s nem is kívánom tovább folytatni: a júniusi lapszámot már nem fogom átnézni.
Együttműködésünk nem kezdődött túl jól, hiszen mástól tudtam meg a váltáskor, hogy a kiadó nem kíván velem dolgozni (bár vele személyesen a mai napig nem találkoztunk, de ez nyilván az én hibám is), aztán kiderült, mégiscsak kíván. A munka feltételeit korrektül közölte, ezeknek igyekeztem megfelelni – az én hibámból a lap nem csúszott. Hozzáteszem, a teljes, nyomdakész Sztereot az elmúlt időszakban egyetlen egyszer sem láttam, ezért a teljes lapért soha nem tudtam felelősséget vállalni. Azokat a részleteket, amelyek eljutottak hozzám, a magam esze szerint, becsületesen korrektúráztam. A főszerkesztőtől kapott mai információk szerint ez a munka sosem érte el az a minőségi szintet, amelyért honorárium járt volna. Belenyugszom ebbe a döntésbe, bár furcsállom tíz év újságírói, szakmai tapasztalat, egy blogversenyt megnyert blog és egy önállóan kiadott, tudományos igényű könyv birtokában. De csodálkozásom pillanatnyi, hiszen készséggel elismerem, hogy vannak szép számmal, akik nálam jobbak. Bízom benne, ezek az általam nem ismert, tehetséges fiatalok elvégzik majd a munkámat, és megérdemlik a korrektori honoráriumot is.Tisztelettel kérem ez úton a főszerkesztőt, hogy nevem távolítsa el a Sztereo impresszumából. A szerkesztőségnek további jó munkát, sikeres lapszámokat kívánok. Tisztelettel:Az ingatlan.com honlapon ugyanis egy lelkes ismeretlen úgy akarja kívánatossá tenni óbudai panellakását (!), hogy kisebb értekezésbe kezd a genius loci-ról, vagyis az egykori Aquincumról. Hiába, így mindjárt más! Ki bánja akkor a papírfalakat, a szűk liftet meg a betondzsungelt, ha elmerenghet azon, hogy itt egykor legionariusok masíroztak!