A görög pénzügyi katasztrófa és az ezzel párhuzamos Dow Jones-zuhanás rávilágít arra, hogy a kapitalizmus mai formája egyre inkább tarthatatlan. Véget ért a győztesek és vesztesek (cizellálatlan marxista terminológiával élve a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak) jól elkülöníthető mikrovilága. Hiába Afrika kifosztása, hiába a dollárcentekét foglalkoztatott kínai gyerekek, a világ boldogabb felén élők jóléte ennek ellenére folyamatosan veszélyben forog.
Nincsenek lokális válságok többé, nincsenek jól izolált gazdaságok. A javak szabad áramlása olyanná tette a pénzpiacot, mint egy élő szervezet. Az emberi testen sincsenek lokális zavarok, egy sejt hibás működése kihat az egészre. (Egy pattanás eléggé lokális problémának tűnik elsőre, de ha egy kamaszlány arcán nő, könnyű elképzelnünk az egész szervezetet érintő kataklizmát.)
A hálózat azonban egyértelmű előnyökkel is jár: hiába a mérgezett vizek, a mesterséges táplálékok, a serkentő, bódító és tudatmódosító szerek garmada, a szervezet ezek ellenére, köszöni, jól van. Egy élő szervezet hihetetlen alkalmazkodásra és öngyógyításra képes. Egy bajba jutott sejt bizton számíthat az egész szervezet támogatására.
Más kérdés, hogy egy élő szervezetben nincsenek négyévente az újraválasztásért megfizethetetlen engedményeket tevő politikusok.
