2010. május 26., szerda

Mennykettő

Az idősödő férfi fürkésző tekintettel nézett fel irataiból. Az előtte álló ügyfelet nézte.

– Foglaljon helyet! – szólalt meg végül. Az ügyfél, kopaszodó, középtermetű, szürke alak, tétován foglalt helyet a méreteihez képest kényelmetlenül nagy széken.

 Neve? – kérdezte az idősebb.

– Arany Zoltán.

– Foglalkozása?

– Nyugalmazott köztisztviselő.

– Végzettsége?

– Államigazgatási főiskola.

– Mit mondana még el magáról?

– Kérem, én mindent átküldtem levélben.

Az idősödő férfi felvonta a szemöldökét.

– Mit csinált?

– Átküldtem elektronikus levélben néhány hete. Tudtam, hogy nemsokára ide kerülök majd.

– Figyelemreméltó előrelátás. Milyen nevet is mondott?

– Arany Zoltán.

– Hmm… Nézzük csak… Máris nézem.

– Elnézést, lehetséges lenne, hogy nem olvasta? Hiszen én elküldtem.

– Lehetséges. Gondolja, hogy minden levélre van nekem időm? Tudja, óránként hány érkezik? El sem tudja képzelni! És akkor még nem is beszéltem arról, hogy…

A nyugalmazott köztisztviselő közbeszólt.

– Kérem szépen, az email olvasási visszaigazolása rendben megérkezett. Ezért gondoltam…

– Akkor azt is látta, mit ír ez az igazolás, nemde?

A férfi monoton idézte a szöveget, mint aki alaposan betanulta.

– Ez a visszaigazolás megerősíti, hogy az Ön által küldött levél megjelent a címzett számítógépén, de nem nyújt garanciát arra, hogy levelét elolvasták és meg is értették.

– No, látja, erről beszélek.

– Értem. De én elküldtem – erősködött az egykori közszolga. Az idősebb szó nélkül, hosszan szöszmötölt a számítógépet nézve.

– Ötezer-háromszázhuszonöt Arany Zoltán küldött ide levelet az elmúlt nyolc hétben. Melyik az öné?

A férfi megmondta az email címét. Újabb, az előzőnél kicsit hosszabb szöszmötölés következett.

– Hmm… Azt hiszem, nincs meg. Megtenné, hogy elküldi még egyszer? – kérdezte a férfi, anélkül, hogy felnézett volna a monitorról.

Öblös nevetés hallatszott hirtelen a szobában. Az idősebb férfi összerezzent. Aztán megértette, újra hibát vétett. A héten már negyedszer.

– Átkozott internet – mormogta maga elé, aztán ismét beletemetkezett a monitorba.