Napjaink egyik vezető mítosza az internet, ámító tézisek és riasztó
tévhitek keringenek vele kapcsolatban, így aztán boldog-boldogtalan
törekszik arra, hogy elhelyezze önmagát, cégét vagy szellemi termékét
ebben az óriási, átláthatatlan és voltaképpen láthatatlan
adathalmazban. Navigare necesse est – mondták a rómaiak. Csakúgy, mint megjelenni az
Interneten – tehetjük hozzá itt, a XXI. században. Az, hogy néhány
perc alatt Pallasz Athénéként teljes vértezetben megjelenjünk a hálón
több millió felhasználó számára, látszólag gyerekjáték. Magyarországon
is számos szolgáltató kínálja azt a lehetőséget, hogy ingyen hordozza
üzenetünket a világ egyik legkétesebb értékű reklámfelületén.
„Bárkinek joga van megmutatkozni [az interneten] önnön teljes
jelentéktelenségében„ – írja Umberto Eco híres Gyufaleveleinek
egyikében. A webes anarchia egyik bája éppen ez. Néhány kattintás után
bárki büszkén elmondhatja, hogy kiszakított magának egy kis kuckót a
szinte végtelen adathalmazban. A legnagyobb kereső, a Google ma 4
milliárd 285 millió 199 ezer 774 weblap között keres, ám a szakértök
szerint ez az összes lapok egyharmada sincs. Általában ezek, az
ingyenesen elhelyezett lapok sem kereshetők. Barabási Albert-László világhírű könyvében (Behálózva, Magyar
Könyvklub 2003) igencsak megtépázza a demokratikusnak beállított
világháló nimbuszát. Természetesen nem azt állítja, hogy nem jelenhet
meg bármi a neten, a hungarista hitvallástól a legújabb bomba
receptjéig, csupán azt, hogy az összes internetes link (a link olyan
hivatkozás az oldalon, amelyre kattintva egy másik lapra jutunk)
néhány központi oldalra mutat. Ő a Yahoo!, a CNN és az Amazon oldalait
nevezi ilyen központnak. Magyarországon talán az Index és az [origo]
lehet ilyen. „Igen – írja Barabási –, mindnyájunknak joga van feltenni
a webre bármit, amit akarunk. De ki fogja észrevenni? (...) A
középpontokkal összehasonlítva a web maradék része láthatatlan.” De milyen is ez a voltaképpen láthatatlan, kicsi és ingyenesen
kiszakított kuckó? Nos, a magyarországi kép igencsak eklektikus. A
szolgáltatók általában listát vezetnek arról, hogy naponta hányan
látogatnak meg egy-egy oldalt. Rossz hír a reklámozóknak, hogy még a
leglátogatottabb, ingyenesen elhelyezett lapok sem érnek el napi
néhány ezernél magasabb találatot. (Összehasonlításképpen: a Medián
Webaudit jelentése szerint a Matáv [origo] weboldala a legjobb napján
418 ezer látogatót fogadott, akik 10 millió oldalt töltöttek le
gépükre a portálról egyetlen nap alatt.) Az összesített toplista első
öt-hat helyén mindenütt pornó-, illetve warezoldal (a warez megjelölés
általában illegálisan letölthető szoftvereket, zenét és filmet takar)
áll. Ez világtrend. A szolgáltatók is tudják ezt, ezért toplistáik
általában tematikusan is bontottak, illetve lehetőség van olyan
összesített listát nézni, amelyből kiszűrik az erotikus és az
illegális tartalmakat. Ízelítőül néhány a böngészhető téma az egyik
szolgáltatónál: család, divat, egészség, fejlesztés, folyóirat,
gazdaság, gyermekeknek, hardver, hobbi, hírek, Internet, irodalom,
jog, játék, komolyzene, kultúra, környezetvédelem, közlekedés,
matematika, mozi, média, művészet, politika, popzene, pénz, reklám,
sport, személyes oldalak, szórakozás, technológia, tudomány, tőzsde,
utazás, vallás, zene, állás, életstílus, építészet, étel. Igencsak
kimerítő lista. Ráadásul megnehezíti az ember dolgát, hogy a publikáló
önmaga jelöli be az oldalának témáját. Így gyakran kerül csizma az
asztalra. A legdöbbenetesebb, hogy a toplista az elsőtől az ezredikig
méri az oldalak számát, és szinte minden kategóriában szerepel ezer
weblap, jóllehet, ezek nagy része nem üzemel. „... a tudós megnyugodhat. Olyan pillanatfelvétel birtokába jutott,
amely sokat elárul a magány és a névtelenség okozta mai tragédiákról”
– írja idézett munkájában Umberto Eco. Ugyanakkor, mint láthatjuk, az
ismeretlenségből a kiutat nem az internet jelenti. Miután pedig jelen
sorok szerzője ilyen kíméletlenül és megalkuvást nem ismerően leszedte
a keresztvizet az ingyenes weboldalakról, legjobb lesz, ha bevallja,
az ő oldala is ott vár digitális palackpostaként a gigantikus
adathalmazban arra, hogy egy napon valaki kinyissa és elolvassa. Sarnyai Tibor – Népszava, 2005. 07. 07. (Találtam a neten. Érdekes volt visszaolvasni.)
