via nol.hu
Nekem az ilyetén kritikák olvasásakor mindig az jut eszembe, hogy ez a faszi irigy. Ül a cellájában, sótlan, mint a parizer, nincs, akihez szólhatna, bámulja a tévét, az meg szar, mert szép embereket mutat, akik harsogva röhögnek jó pénzért hülyeségeken. És akkor ő azt érzi, hogy milyen igazságtalan, hogy ő okos, Damu Roland meg segghülye, de mégis Damu Roland kefélgeti ezt a nőt, meg viszi drága helyekre, ő meg szaros pénzért flekket ír egy hanyatló lapba.
Mert ha szar, akkor minek nézi, no pláne, minek megy erőből neki? Ha ott tartotta a képernyő előtt valami (lehet, hogy csak e lány melle, de akkor is), akkor meg nem szar. Legfeljebb frusztráló, de az teljesen más.
