2018. március 28., szerda

Sarnyai Tibor (1954–2018)

Sarnyai Tibor 1954. május 18-án született Maroslelén Sarnyai Mihály és Hegedűs Erzsébet elsőszülött gyermekeként. Első öccse, László szintén Maroslelén, a második, Gábor, Szegeden született.

A család Szegedre költözése után az itteni tejipari szakmunkásképzőben szerzett tejipari szakmunkás képesítést, az érettségit csak később teljesítette levelező képzésben. Tervezte, hogy ez után beiratkozik a jogi karra, de addigra a munka és család már sokkal fontosabbnak bizonyult.

Már 14 éves korában, külön szülői engedéllyel a vendéglátóiparban kezdett dolgozni, rövid ideig biztosítási ügynök volt, játéktermet vezetett, de végig sokat pincérkedett. Ez a foglalkozás hosszú évekig kísérte el életét, a szegediek talán jó szívvel emlékeznek a rendszerváltozás előtti Éva presszó üzletvezetőjére, az egész ottani miliőre.

Katonai szolgálatának teljesítése után a Polgári Védelemnél kezdett el főállásban, előadóként dolgozni. A közszolgálati munkát 2012-ben fejezte be, ekkor jött el rokkantnyugdíjba a Katasztrófavédelem kötelekéből. Sok jó kollégát, barátot őrzött emlékeiben innen.

Első, sikertelen és rövid házassága után elvált, 1975-ben ismerte meg Szekeres Évát, akivel 2013-ig, az ő haláláig együtt élt. Harmincnyolc éves kapcsolatukat mindvégig szeretet, megértés és a határtalan tolerancia jellemezte. Egyetlen gyermekük 1979-ben született. Mindenben támogatta, segítette gyermeke életét, azt szerette volna, amit minden szülő, hogy a gyereknek könnyebb és sikeresebb élete legyen, mint az övé volt.

Élete mindig a legszűkebb családja körül forgott, szigorú, de igazságos, valamint megértő társként, apaként támaszkodhatott rá a család. Kevés barátja volt, és igen kevés maradt nyugdíjas éveire, de a megmaradt kapcsolatait a maga módján ápolta, odafigyelt a másik emberre. A kapcsolattartást megnehezítette, hogy az évek során szinte teljesen megsüketült, így egyre inkább fordult az online, emailes kapcsolattartás felé.

Egyetlen öröme, időtöltése utolsó éveire a kiskert maradt. Napokat töltött Bordányban, szeretettel és nagy odafigyeléssel gondozta a fákat, bővítette, gondozta a birtokot.

Tavaly szembesült azzal, hogy teste már nem kap elég oxigént, egyre kisebb feladatok után fárad el. Orvosai oxigénpalack felírásával igyekeztek a több mint negyvenéves dohányzás mellékhatását enyhíteni. Március 10-e után nem jött több levél tőle. Rányitva az ajtót már csak testét találtuk a szobában, ő időközben eltávozott közülünk.

Úgy tudjuk, azt reméljük, nem szenvedett sokat. Nyugodjék békében.

2014. július 22., kedd

Bolsevik volt-e Szentmihályi Szabó Péter?

Apámat a nyolcvanas évek elején megbuktatták, amikor azt találta mondani, hogy a szociáldemokrata párt század eleji programjának sok eleme még ma is aktuális. A gulyáskommunizmusban arról beszélni, hogy a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás jelszavával ismerős programnak még vannak megvalósításra váró részei, utóvizsgát ért. Ez a félmondat nem forradalmi ellenállás, nem bátor ellentmondás, mindössze pimaszság volt. Fricska, amelyet nem minden oktató fogadott örömmel.

A HVG Online Szentmihályi Szabó Pétert 1977-es versével abban a hamis színben szeretné feltüntetni, hogy bolsevik volt. A 77-es szövegből azonban nem ez derül ki.

Olvasni sosem egyszerű, de pártállami viszonyok között, a legvidámabb barakk kulisszái között egy fokkal talán még nehezebb. Azért próbáljuk megtenni.

Szentmihályi ebben a versben két ikonikus, erősen kanonizált, munkásmozgalminak mondott költő, Petőfi és József Attila soraival kéri számon a valóság és a párt retorikája közötti különbséget. Azt mondja, mint az egyébként párttag apám, hogy a kommunista programpontok közül még volna mit megvalósítani. Hogy nem értünk oda, bármennyire is ezt állítjuk.

Szentmihályi verse nem a rendszer mellett tesz hitet. De nem is bátor ellenállás, nem heroikus kiállás. Mindössze pimaszság. Sem túl, sem alulértékelni nem kell.

Persze a gyors kattintások és átlós olvasások korában a hatszor egymás alá írt kommunizmus pont elég súlyos ahhoz, hogy valakit tökéletesen diszkreditáljon – legalábbis a HVG Online szerint.

Update, aznap 10:33-kor:…és a Cink szerint is.

Update, aznap 19:30-kor:… Pető Péter linkelte nekem a Twitteren. Ez alapján a versbéli pimaszságot tartom, de arról már másképp is lehet vélekedni, bolsevik volt-e a hetvenes években Szentmihályi.




2014. január 23., csütörtök

Pimp my Vona

Andrew Dismore nyilván kevesli Vona Gábor hétvégi londoni eseményének eredetileg várható 100–150 fős látogatottságát, ezért fordult hazája belügyminiszteréhez. A mínuszos hírből így lett címlapsztori. Fontos lépés ez, hogy akár ezren is ott legyenek a Jobbik miniszterelnök-jelöltjének kampányeseményén. Amit a mainstream politika nagyon utál, az nyilván igen szexi.
Az akkor még létező, kormányzati tényező SZDSZ nagyon remekül cselekedett már így: jó drága óriásplakátokon népszerűsítette a Jobbikot az EP-választás előtt. Kiváló kampányeszközök voltak ezek, nemhiába alkalmazott a párt remek szakértőket. Az addig nem túl izmos Jobbik így EP-képviselethez jutott, az SZDSZ nem. A Jobbik bejutott a Parlamentbe is, az SZDSZ nem.
Sok sikert kívánok a londoniaknak Vona Gábor pimpeléséhez!